SZLOVÁKIÁBAN KIFEJLESZTETT TESZT
Kromoszóma rendellenességek
A DNS története
Az ember örökletes információit a DNS, azaz dezoxiribonukleinsav tartalmazza. A DNS a sejtmagban található és a sejtosztódás során kromoszómákba rendeződik, ez adja a genetikai állományunkat. Egy egészséges ember sejtmagja összesen 46 kromoszómát tartalmaz, 23-at az apától és 23-at az anyától. A kromoszómákat 1-től 22-ig számozzuk, a 23. kromoszóma pedig a nemi kromoszóma. A nők a nemi kromoszómákat tekintve két X, a férfiak egy X és egy Y kromoszómát tartalmaznak.
Egy egészséges sejtmagban a sejtosztódás során tehát összesen 46 kromoszóma található, párokba rendeződve. Sajnos előfordul azonban, hogy véletlenszerű osztódási hiba lép fel a sejtosztódás során, és emiatt egy-egy kromoszómából nem a normális kettő, hanem három, vagy épp csak egyetlen darab lesz jelen a sejtben. Többlet esetén triszómiáról beszélünk, ha pedig hiányzik az egyik kromoszóma a párból, monoszómiának nevezzük. A kromoszómák számbeli eltérése szinte minden esetben komoly hatással van a baba fejlődésére, sok különböző területen okozva rendellenességeket.
Véletlenszerű osztódási hiba nem csak teljes kromoszómát érinthet. Egy kisebb részének hiánya (deléciója), vagy többlete (duplikációja) sajnos éppúgy komoly problémákat eredményezhet, az érintett kromoszómától függően.
Triszómia – véletlenszerű osztási hiba
A triszómiák az esetek döntő többségében nem öröklődő rendellenességek, azaz a szülők genetikája nem befolyásolja ezek kialakulását. Szinte mindig az embriófejlődés korai szakaszában jelentkező, véletlenszerű, új hibának tudhatok be. Kialakulásuk kockázata ugyanakkor az anya életkorával nő, melynek oka a petesejtek öregedési folyamata. A leggyakoribb ilyen eltérés a 21-es triszómia, ami a Down-szindrómát okozza. Előfordulásban a következő 18-as triszómia (Edwards-szindróma) és a 13-as triszómia (Patau-szindróma). A nemi kromoszómák kapcsán négyféle eltérés fordul elő leggyakrabban, ha az X vagy az Y kromoszám száma nem megfelelő. Ezeket az eltéréseket a Trisomy teszt XY változata szűri.
Az anya tájékoztató korkockázata Down-szindrómás gyermek születése esetén
1 az 1000-ből
30 évkörüli nők esetében
1 az 100-ből
40 évkörüli nők esetében
1 az 10-ből
50 évkörüli nők esetében
Milyen kromoszóma-rendellenessgégeket
vizsgálnak a Trisomy tesztek?
A genetikai eltérések sajnos komoly betegségeket okozhatnak. A Trisomy tesztek típusuktól függően a három legyakoribb kromoszóma-rendellenességtől akár több mint 100 eltérés szűrésére képesek, 99% feletti megbízhatósággal.
Down-szindróma – 21-es triszómia
Down-szindrómáról akkor beszélünk, ha a 21-es kromoszómából nem kettő, hanem három, vagy a 21-es kromoszómából részleges többlet található a genetikai állományban. Ez a plusz kromoszóma számos területen okoz fejlődési rendellenességet az emberi szervezetben, melyek súlyossága nem előrejelezhető. A Down-szindrómás gyermekek értelmi fejlődése általában lassú. Természtük gyakran kedves, őszinte és melegszívű. Fiziakilag gyakran jellemző rájuk a gyenge izomtónus, az alacsony testmagasság, rövid végtagok, a ferde metszésű szemek, illetve a tenyéren végighúzódó négy újjas barázda. A betegség gyakran jár szívproblémákkal is. Ugyanakkor természetesen minden Down-szindrómás ember külön egyéniség, akiknél ezek a vonások különböző mértékben vannak jelen, vagy teljesen hiányoznak.
Edwards-szindróma – 18-as triszómia
Az Edwards-szindrómát a 18-as kromoszóma triszómiája okozza. E kromoszóma-rendellenesség következményei igen súlyosak – a gyermek alacsony születési súllyal születik, feje rendellenes, állkapcsa és szája kicsi, gyakran ajak- és szájpadhasadékkal rendelkezik. Rendkívül súlyos légzési és szívproblémákkal járó betegség, nagyon kedvezőtlen prognózissal. Az Edwards-szindrómával súlytott terhességek magas vetélési rátával járnak, és a legtöbb élve született gyerek nem él tovább 1 évnél.
Patau-szindróma – 13-as triszómia
A 13-as kromoszóma triszómiája esetén Patau-szindrómáról beszélünk. Súlyos genetikai rendellenesség, amely a test minden szervét érintheti, beleértve az agyat, a szívet és a veséket is. A gyermekek szájpadhasadékkal, deformált végtagokkal születhetnek. Az ilyen születési rendellenességben szenvedőkneknagyon kicsi az esélye a túlélésre, a Patau-szindrómával született gyerekek több mint 80%-a életét veszíti a születést követő első hónapban.
TURNER-SZINDRÓMA – 45,X
Ha a kromoszómállomány a két X nemi kromoszóma helyett csak egy X kromoszómát tartalmaz, az Turner-szindrómát (más néven Ullrich-Turner szindrómát) eredményez a gyermeknél. Előfordulási gyakorisága 1:2500 és ilyen betegséggel kizárólag lányok születnek. Leggyakoribb ismertetőjele az alacsony termet, amely 5 éves kor környékén már egyértelműen észrevehető, valamint a másodlagos nemi jellegek hiányos fejlődése. A petefészkek működésének korai károsodása (a petefészkek alulműködése vagy a teljesen éretlen petefészkek) ugyancsak gyakori, valamint többek közt vese-és szívfejlődési rendellenességek jellemzők. A Turner-szindróma képébe beletartoznak veleszületett vesehibák és szívfejlődési rendellenességek is, míg számos egyéb tünet ugyanakkor csökkenhet (pl. pterygium és pajzs-mellkas) vagy akár el is tűnhet (pl. nyiroködéma) idővel vagy kezeléssel.
Számos egyéb tünet eltűnik (pl. nyiroködéma) vagy csökken (pl. pterygium és pajzs-mellkas) idővel vagy kezeléssel. A Turner-szindróma képébe azonban beletartoznak a veleszületett vesehibák és szívfejlődési rendellenességek is.“
KLINEFELTER-SZINDRÓMA – 47,XXY
A Klinefelter-szindróma olyan kromoszóma-rendellenesség, ahol a normális XY férfi kromoszómakészlet helyett XXY található a genomban, azaz egy X kromoszóma többlet tartalmaznak a sejtek. Előfordulási valószínűsége 1:500. A tünetegyüttes jellemzői változékonyak. Az érintettek többségénél a szervezet normálisnál kevesebb tesztoszteron hormont termel, ami a serdülőkori folyamatok részleges vagy késleltetett lezajlásához vezet. A szindróma együtt járhat továbbá az érintett férfiak emlőmirigyeinek nőies megnagyobbodásával, a ritkább arc- és testszőrzettel, valamint a meddőséggel. Előfordulhatnak a nemi szerv kóros elváltoztásai, például rejtettheréjűség, húgycsőhasadék, illetve a pénisz jelentős méretcsökkenése. A Klinefelter-szindrómával élő férfiak általában magasabb termetűek az átlagosnál, és előfordulhat a szellemi képességek visszamaradottsága, az arcvonások és a csontvázrendszer jellegzetes eltérései, mozgáskoordinációs problémák, illetve beszédzavarok. Minél nagyobb számban van jelen X-kromoszóma a sejtekben, annál nagyobb eséllyel jelenhetnek meg a fenti problémák.
XYY (dupla Y vagy Jacobs) – SZINDRÓMA
Az XYY- szindróma 1:1000 fiúgyermeknél fordul elő. A testi sejtek ebben az esetben a szokásos 46 helyett 47 kromoszómát hordoznak (47,XYY). Az állapot a magas testalkaton kívül általában nem társul szokatlan fizikai jellemzőkkel, így a legtöbb XYY-szindrómás férfi nem is tudja magáról, hogy kromoszómaeltérést hordoz. Szexuális fejlődésük is normális marad, gyereknemzésre pedig szintén képesek. Fejlődési problémák a tanulási képességekben, a beszéd és a nyelv, továbbá a motorikus képességek (például az ülés vagy a járás) kapcsán jelentkezhetnek. Előfordulhat az izomtónus gyengesége, kézremegés vagy más, akaratlan mozgások is. Viselkedési és érzelmi zavarok, autizmus szintén társulhatnak ehhez a tünetegyütteshez. Az iménti jellemzők előfordulási gyakorisága nagy változékonyságot mutat az érintettekben.
XXX (vagy Tripla X) – SZINDRÓMA
Az XXX-szindróma 1:1000 lánygyermeknél fordul elő. A testi sejtek ebben az esetben a szokásos 46 helyett 47 kromoszómát hordoznak (47,XXX). A három X kromoszómával rendelkező nők sokszor átlag feletti magassággal rendelkeznek, de szokatlan fizikai jellemzők rendszerint nem fordulnak elő. Az érintettek többségénél teljesen normálisan zajlik a szexuális fejlődés és a gyermekvállalásnak sincsenek akadályai. Gyermekkorban enyhe fejlődési rendellenességek tulajdoníthatók az XXX-szindrómának (beszéd, tanulás, motoros készségek, érzelmek fejlődésének zavarai), és gyakoribbak a veleszületett vesehibák.
MIKRODELÉCIÓS ÉS MIKORDUPLIKÁCIÓS SZINDRÓMÁK
Mikrodeléciós vagy mikroduplikációs szindrómákról akkor beszélünk, ha a 46 kromoszóma valamelyikénél egy kisebb kromoszómaszakasz többletben (mikroduplikáció) vagy hiányban (mikrodeléció) fordul elő. Fontos tudni, hogy a népességben az ilyen problémák alacsony előfordulása miatt ezen eltérések szűrési pontossága alacsonyabb, mint a triszómiáké, és előfordul, hogy a teszt által kiszűrt eltérés olyan kevésszer fordult még elő a világban, hogy következményéről nincsen elegendő adatunk.
Nézzünk néhány példát a több mint 100 szűrt szindrómára és azok jellemzőire!
DIGEORGE-SZINDRÓMA 22q11.2
Ez a leggyakoribb mikrodeléciós szindrómák egyike. Súlyos, csak tünetileg részben kezelhető betegséget okoz, amely a szervezet bármely részén megnyilvánulhat. A leggyakoribb velejárói a veleszületett szívbetegségek, immunrendszeri zavarok, veseproblémák és gyakran súlyos mentális retardáció. A betegség tünetei igen változatosak. Bizonyos esetekben családi érintettség is előfordul.
1p36 deléció
Az 1p36 deléciós szindróma középsúlyos, súlyos értelmi fogyatékossággal, késleltetett növekedéssel, beszédzavarral, jellegzetes arckifejezéssel járhat. Jellemző a gyenge izomtónus és a nyelési nehézségek, a betegek több mint felében epilepsziás tünetek is jelentkeznek. Minden 5-10 000 újszülöttből egy érintett ezzel a rendellenességgel.
PRADER-WILLI-SZINDRÓMA és ANGELMAN-SZINDRÓMA 15q11
Mindkét, egymástól eltérő rendellenességet előidéző szindrómát a 15-ös kromoszóma fontos szakaszának hibája okozza, melynek több genetikai oka is lehet. E hibák közül a teszt egyfélét, a 15q11 mikrodeléciót (hiányát) szűri, mely a következő szindrómákat okozhatja.
A Prader-Willi-szindrómát születéskor hipotónia, kis súly, gyengeség és erőtlen szopási reflex jellemzi. A második életév után azonban számos további tünet jelentkezik, például fizikai és mentális retardáció, impulzivitás és egyéb más viselkedési zavar, valamint evési rohamok és elhízás.
Az Angelmann-szindróma elsősorban idegrendszeri fejlődési rendelleneség, melyet súlyos értelmi fejlődési elmaradás, mozgás- és egyensúlyozási zavarok, a beszéd- és a nyelvfejlődés lemaradása, valamint jellegzetes viselkedési sajátosságok és arceltésérek jellemeznek.
CRI-DU-CHAT SZINDRÓMA 5p15
A Cri-du-chat (macskanyávogásos betegség) szindróma megnevezés a betegség újszülött korban megjelenő, jellegzetes klinikai tünetére utal, mely szerint az így született gyermekeknek gégefejlődési rendellenességük van, ezért macskanyávogásszerű hangon sírnak. A betegség jellemzője továbbá a jellegzetes arcdiszmorfiával, növekedési és pszichomotoros retardációval, kisfejűséggel és hipotóniával járó egyéb betegségek. A fogyatékosság súlyossága összefügg a kromoszómahiány mértékével.
WOLF-HIRSCHHORN-SZINDRÓMA 4p16.3
E szindróma jellegzetessége az arcot érintő mikrokefália, hypertelorizmus, kiugró szemek. A növekedési és pszichomotoros fejlődésben súlyos visszamaradottság lehetséges, és más komoly tünetekkel is járhat, mint például hipotónia, epilepsziás rohamok és a belső szervek (szív, vese) veleszületett fejlődési rendellenességei.
MIKRODELÉCIÓS ÉS MIKORDUPLIKÁCIÓS SZINDRÓMÁK
Mikrodeléciós vagy mikroduplikációs szindrómákról akkor beszélünk, ha a 46 kromoszóma valamelyikénél egy kisebb kromoszómaszakasz többletben (mikroduplikáció) vagy hiányban (mikrodeléció) fordul elő. Fontos tudni, hogy a népességben az ilyen problémák alacsony előfordulása miatt ezen eltérések szűrési pontossága alacsonyabb, mint a triszómiáké, és előfordul, hogy a teszt által kiszűrt eltérés olyan kevésszer fordult még elő a világban, hogy következményéről nincsen elegendő adatunk.
Nézzünk néhány példát a több mint 100 szűrt szindrómára és azok jellemzőire!
DIGEORGE-SZINDRÓMA 22q11.2
Ez a leggyakoribb mikrodeléciós szindrómák egyike. Súlyos, csak tünetileg részben kezelhető betegséget okoz, amely a szervezet bármely részén megnyilvánulhat. A leggyakoribb velejárói a veleszületett szívbetegségek, immunrendszeri zavarok, veseproblémák és gyakran súlyos mentális retardáció. A betegség tünetei igen változatosak. Bizonyos esetekben családi érintettség is előfordul.
1p36 deléció
Az 1p36 deléciós szindróma középsúlyos, súlyos értelmi fogyatékossággal, késleltetett növekedéssel, beszédzavarral, jellegzetes arckifejezéssel járhat. Jellemző a gyenge izomtónus és a nyelési nehézségek, a betegek több mint felében epilepsziás tünetek is jelentkeznek. Minden 5-10 000 újszülöttből egy érintett ezzel a rendellenességgel.
PRADER-WILLI-SZINDRÓMA és ANGELMAN-SZINDRÓMA 15q11
Mindkét, egymástól eltérő rendellenességet előidéző szindrómát a 15-ös kromoszóma fontos szakaszának hibája okozza, melynek több genetikai oka is lehet. E hibák közül a teszt egyfélét, a 15q11 mikrodeléciót (hiányát) szűri, mely a következő szindrómákat okozhatja.
A Prader-Willi-szindrómát születéskor hipotónia, kis súly, gyengeség és erőtlen szopási reflex jellemzi. A második életév után azonban számos további tünet jelentkezik, például fizikai és mentális retardáció, impulzivitás és egyéb más viselkedési zavar, valamint evési rohamok és elhízás.
Az Angelmann-szindróma elsősorban idegrendszeri fejlődési rendelleneség, melyet súlyos értelmi fejlődési elmaradás, mozgás- és egyensúlyozási zavarok, a beszéd- és a nyelvfejlődés lemaradása, valamint jellegzetes viselkedési sajátosságok és arceltésérek jellemeznek.
CRI-DU-CHAT SZINDRÓMA 5p15
A Cri-du-chat (macskanyávogásos betegség) szindróma megnevezés a betegség újszülött korban megjelenő, jellegzetes klinikai tünetére utal, mely szerint az így született gyermekeknek gégefejlődési rendellenességük van, ezért macskanyávogásszerű hangon sírnak. A betegség jellemzője továbbá a jellegzetes arcdiszmorfiával, növekedési és pszichomotoros retardációval, kisfejűséggel és hipotóniával járó egyéb betegségek. A fogyatékosság súlyossága összefügg a kromoszómahiány mértékével.
WOLF-HIRSCHHORN-SZINDRÓMA 4p16.3
E szindróma jellegzetessége az arcot érintő mikrokefália, hypertelorizmus, kiugró szemek. A növekedési és pszichomotoros fejlődésben súlyos visszamaradottság lehetséges, és más komoly tünetekkel is járhat, mint például hipotónia, epilepsziás rohamok és a belső szervek (szív, vese) veleszületett fejlődési rendellenességei.
Tesztek áttekintése