A DNS története
A genetikai információt a dezoxiribonukleinsav (DNS) kémiai szerkezete tárolja. A DNS-t a sejtmag speciális struktúrái, a kromoszómák tartalmazzák. Egy egészséges emberi sejtmag összesen 46 kromoszómát tartalmaz. (23 az apától, 23 pedig az anyától). Az azonosítás egyszerűsítése érdekében az egyes párokat számokkal látták el, 1-től 22-ig. Az utolsó kromoszómapárt a nemi kromoszómák alkotják, amelyeket X és Y betűvel jelölnek. Az XX kromoszómapár a „női“, az XY kromoszómapár pedig a „férfi“ nemet jelöli.
Szervezetünk az ivaros szaporodás során képes egy különleges sejttípus – az ivarsejt (petesejt, illetve spermium) létrehozására, ami a 46 kromoszómának pontosan a felét, azaz 23 kromoszómát tartalmaz. A petesejt és a spermium egyesülése után a 23 anyai és 23 apai kromoszóma kombinációja révén kialakul az embriónak nevezett új szervezet, amely már ismét 46 kromoszómából áll. Az ennek osztódása során képződő leánysejtek ugyanennyi kromoszómát tartalmaznak.
Triszómia – véletlenszerű sejtosztódási hiba
A kromoszómák számbeli rendellenességeit a megtermékenyítést követő gyors fejlődés és intenzív sejtosztódás során bekövetkező véletlenszerű hibák idézik elő. Egyes esetekben valamelyik kromoszómából eggyel több másolat jelenik meg, és ennek következtében az adott kromoszómából két példány helyett három lesz jelen. Ezt a jelenséget nevezik triszómiának. A triszómia befolyásolja a magzat további fejlődését.
A triszómia nem a család története során ismétlődést mutató öröklődő genetikai eltérés. Alapvetően teljesen új rendellenességről van szó, amely a petesejt nem megfelelő érési folyamata során jön létre. Legismertebb típusa a 21-es triszómia, amelyet Down-szindrómának nevezünk. Jóval ritkább formája a 18-as (Edwards-kór) és a 13-as (Patau-kór) triszómia.
Az X és Y nemi kromoszómák számának rendellenességei is gyakran előfordulnak, melyeket az alap kockázatbecslő tesztek (például kombinált-teszt) nem vizsgálnak, de a komplex NIPT tesztek (például Trisomy- teszt XY) már igen.
További hibákat jelenthetnek az úgynevezett mikrodeléciós és mikroduplikációs szindrómák, melyek olyan ritka genetikai betegségek, melyeket egy kromoszóma DNS állományából egy nagyon kicsi szakasznak a hiánya (deléciója) vagy többlete (dublikációja) okoz. A klinikai tünetek emiatt változatosak lehetnek, súlyosságuk leginkább az érintett kromoszómától és a hiba mértékétől függ. Ezeket az eltéréseket a Trisomy teszt COMPLETE teszt képes vizsgálni.
| A Down-kór kialakulásának kockázata az anyai életkor függvényében: | |||
| Életkor a szüléskor | 30 | 40 | 50 |
| Kockázati hányados | 1 : 1000 | 1 : 100 | 1 : 10 |
A kromoszóma-rendellenességek következményei
Down-szindróma 21-es triszómia
A Down-szindróma kialakulásának hátterében a 21-es triszómia, vagyis eggyel több 21-es kromoszóma jelenléte áll.
A Down-szindróma terhességeknek csupán kétharmada ér véget normál szüléssel. A terhességek mintegy 30 százaléka vetéléssel végződik.
A betegség jelentős kihatással van az általános növekedésre és jóllétre, csakúgy, mint a gyermek testének megjelenésére. Jellegzetes arcvonások, valamint különböző mértékű pszichés és mentális rendellenességek jellemzik. A Down-szindróma gyakran szövődik egyebek közt immunológiai és keringési rendellenességekkel, illetve emésztőszervrendszeri zavarokkal. A 21-es triszómiával élő gyermekek a fogyatékosság mértékétől függő különleges egészségügyi orvosi ellátást igényelnek. Egyes esetekben a Down-szindróma tünetei enyhébbek, és a beteg életartama hosszabb lehet.
Edwards-szindróma 18-es triszómia
Edwards-szindróma akkor alakul ki, ha a magzat fejlődése során eggyel több 18-as kromoszóma jön létre. E kromoszóma-rendellenesség következményei súlyosak – alacsony születési súly, rendellenes fejforma, kis állkapocs és száj, valamint gyakran ajakhasadék vagy szájpadhasadék jellemzi az újszülöttet. Az Edwards-szindrómás csecsemők légzési és táplálási problémákkal küzdenek. A rendellenesség gyakran társul szívbetegségekkel. A betegség prognózisa igen kedvezőtlen.
Az Edwards-kóros terhességek vetélési kockázata magas, és az élve született gyermekek többsége nem éli túl az első évet.
Patau-szindróma 13-es triszómia
A 13-as kromoszóma triszómiáját Patau-szindrómának nevezik. A 13-as triszómia súlyos genetikai rendellenesség, ami az összes szervet érintheti, beleértve az agyat, a szívet és a veséket. A gyermekek esetenként szájpadhasadékkal vagy végtagdeformitással születnek. E veleszületett rendellenesség mellett nagyon kicsi a túlélés esélye.
A Patau-kóros terhességeket magas vetélési és halvaszületési kockázat jellemzi.
Egyéb kockázatok
A kromoszóma-rendellenességek számos egyéb súlyos klinikai megjelenéssel és rossz prognózissal jellemezhető kórképet is előidézhetnek.
E fenti három triszómia a leggyakoribb magzati rendellenességek közé tartozik és a TRISOMY Alap tesztje az iGen NIPT Trio szolgáltatás részeként mindhárom esetet szűri. A TRISOMY teszt XY további fontos ivari kromoszóma rendellenességek kockázatát szűri a leggyakoribb triszómiákon felül.
Klinefelter-szindróma
A Klinefelter-szindróma (XXY) leggyakoribb újszülött nemi kromoszóma rendellenesség, a férfiak fizikai és kognitív fejlődését érinti. 490 születésből 1-szer fordul elő. Kiváltó oka egy plusz X kromoszóma.A betegségben szenvedőnél átlagosnál lassabb beszéd, illetve nyelvi készség megfigyelhető, felnőttkori hormonális és nemi jellegi zavarok, infertilitás.
XYY (dupla Y), vagy más néven Jacob szindróma
A Jacob-szindróma (XYY) szintén férfiakat érintő rendellenesség, melyet egy extra Y kromoszóma idéz elő.1000 születésből 1-szer fordul elő. Nem társul szokatlan fizikai jellemzőkkel, így a legtöbb XYY-szindrómás férfi nem is tudja magáról, hogy kromoszóma eltérést hordoz. E miatt a terhesség alatt felismert XYY-szindróma esetén a genetikai tanácsadók általában a terhesség megtartását javasolják. Tünetei lehetnek a tanulási, motorikus és viselkedési zavarok, azonban hormonális zavarok nem jellemzőek.
Turner-szindróma
Az X monoszómiáról, vagy ismertebb nevén Turner-szindrómáról akkor beszélünk, amikor a második X kromoszóma részben, vagy teljesen hiányzik. A betegség kizárólag lányoknál fordulhat elő. Tünetei lehetnek a cisztás hygroma, veleszületett petefészek, szívfejlődési –és vese rendellenességek. A Turner-szindróma előfordulási gyakorisága 2700 születésenként 1, ugyanis az ilyen betegségben szenvedő magzatok nagy része méhen belül nem fejlődik tovább.
XXX, azaz Tripla X szindróma
A Tripla X szindróma lányokat érintő, extra X kromoszóma által okozott rendellenesség. Előfordulása 1/1000. Az X triszómiás nők általában az átlagnál magasabbak, beszédértési valamint nyelvi nehézséggel küzdenek, de hormonális zavarok nem jellemzőek a betegségre.
E hét leggyakoribb szindróma mellett sajnos több további kromoszómában is kialakulhatnak mikroszkópikus hibák, úgynevezett deléciók és duplikációk (hiányok és többletek), melyek szintén genetikai betegségeket idézhetnek elő a babánál. A TRISOMY teszt COMPLETE több mint 100 ilyen eltérés vizsgálatával a legszélesebb körű tesztünk.
Mikrodeléciós és mikroduplikációs szindrómák
A mikrodeléciós szindrómák olyan ritka genetikai betegségek, melyeket egy kromoszóma DNS állományából egy nagyon kicsi szakasznak a hiánya (deléciója) okoz. Mikroduplikációs szindrómák esetében pedig többletről beszélünk. Az ezek következtében kialakuló rendellenességek, tünetek attól függenek, hogy a deléció vagy a duplikáció melyik kromoszómát, és annak melyik és milyen hosszú szakaszát érinti. A klinikai tünetek emiatt elég változatosak lehetnek. A leggyakoribb következmények a változó súlyosságú értelmi fogyatékosság, szív, húgyúti, emésztő- és légzőrendszeri fejlődési rendellenességek és az immunrendszert érintő betegségek.
Ezek a deléciók/duplikációk többnyire véletlenszerűen keletkeznek az ivarsejtekben vagy a megtermékenyítést követő első sejtosztódások során, a családi anamnézisben nincs olyan előzményi adat, amely ezek kialakulásának nagyobb kockázatára utalna.
A mikrodeléciók és mikroduplikációk mikroszkopikusan nem, vagy csak speciális módszerekkel mutathatók ki, így a magzatvízből vagy a méhlepényből történő hagyományos kromoszóma vizsgálatokkal többnyire nem kerülnek felismerésre. Ilyen szindrómák például a Cri Du Chat, vagy a diGeorge szindrómák.
A kromoszóma-rendellenességek diagnosztizálása
A terhesség során minden leendő édesanyánál számos vizsgálatra kerül sor, amelyek célja a születendő gyermek és az anya egészségi állapotának felmérése.
1. Genetikai ultrahang
A terhesség 11 -14. (optimálisan betöltött 12.-13.hét 6.nap) hetében elvégzett genetikai ultrahang kiemelt szereppel bír. Az esetlegesen kromoszóma eltéréssel sújtott magzatok közel 70-80 százalékánál ugyanis ezen a vizsgálaton észlelhetők az úgynevezett “átmeneti gyanújelek”. Ezek közül a legfontosabbak az orrcsont hiánya, vagy csökevényes volta, és a magzati tarkónál a bőr alatti folyadékréteg vastagsága. Az egyik legismertebb, itt kiszűrhető kromoszóma-rendellenesség a Down-szindróma.
Ha ezen a vizsgálaton az orvos átmeneti gyanújeleket észlel, az eltérések foka szerint NIPT teszt, vagy invazív mintavételes vizsgálat elvégzését fogja javasolni. Mivel az UH nem képes minden eltérés kiszűrésére, NIPT teszt elvégzése akkor is javasolt lehet, ha a vizsgálat eredménye jó. Ilyen indok lehet például idősebb anyai életkor, vagy a kórtörténet.
2. Kombinált szűrés – Genetikai ultrahang biokémiai szűrővizsgálattal
E szűrővizsgálatok célja kifejezetten a Down-szindróma (21-es triszómia), a Patau -szindróma (13-as triszómia) és Edwards-szindróma (18-as triszómia) kockázatbecslése.
A kockázati hányados meghatározására az anyai életkor, valamint az egyes biokémiai, illetve ultrahangos paraméterek alapján kerül sor.
Ezek a paraméterek az első és a második trimeszterben eltérőek.
Az első trimeszterben a biokémiai paraméterek alapján határozzák meg a plazma protein A (PAPP-A) és a humán koriogonadotropin hormon szabad béta alegységének mennyiségét. Az ultrahang alkalmazásával mért legfontosabb érték a tarkóredő vastagsága (NT-érték – angolul „nuchal translucency”). A mérés tapasztalt és képzett szonográfus végzi és megfelelő berendezést igényel.
Azoknak a terhes nőknek, akiknél a kombinált szűrővizsgálat magas kockázatú eredményt adott, invazív mintavétellel járó vizsgálatokon kell részt venniük a megerősítés, vagy a rendellenesség kizárása érdekében. Ilyen a méhlepényboholy-mintavétel és az amniocentézis. Közepes kockázat esetén is mindenképpen javasolt további vizsgálat, de ebben az esetben NIPT teszt is választható, mert ha az negatív, invazív mintavétel csak nagyon ritka esetben lesz ajánlott.
3. Amniocentézis
Az amniocentézis egy olyan eljárás, amely során az anyaméhben lévő magzatvízből történik mintavétel. Az amniocentézis alternatívája a terhesség korai szakaszában a chorionboholy-mintavétel, ami a méhlepényből vett minta vizsgálatát foglalja magában, mert az amniocentázis csak a 16.terhesséig héttől végezhető. Mindkét eljárás invazív mintavételi beavatkozás, amely során a hasfalon keresztül tűt vezetnek az anyaméhbe, hogy így direktben vehessen a szakorvos mintát a magzati DNS-t tartalmazó anyagból.
A mintát genetikai laboratóriumi módszerekkel vizsgálják meg és mind a 23 pár kromoszóma kiértékelését magában foglalja.
Szülők és orvosok észrevételei
A második születendő kisbabámnál a Trisomy-teszt sajnos magas kockázatot mutatott ki Edwards- szindrómára, egy közepes kockázatú kombinált szűrést követően. Már a következő hétfőre kaptam időpontot amniocentézisre a Centrumba, ami sajnos megerősítette, hogy a babánk tényleg beteg. Mivel ezzel a szindrómával valószínűleg a megszületését sem élte volna meg, elképesztő fájdalommal a szívünkben, de elengedtük őt. „Szerencsére” még csak a 13.hétben voltam, így fizikailag nem volt óriási a megterhelés. Sosem fogjuk őt elfelejteni. 2 év elteltével újra várandós vagyok, a teszt ezúttal negatív lett, ahogyan minden szűrővizsgálat is nagyon jó értékeket adott. Aggódunk persze, de megbízunk a tesztben és az orvosok szakértelmében.