KROMOSZÓMA-
RENDELLENESSÉGEK

A DNS története

A genetikai információt a dezoxiribonukleinsav (DNS) kémiai szerkezete tárolja. A DNS-t a sejtmag speciális struktúrái, a kromoszómák tartalmazzák. Egy egészséges emberi sejtmag összesen 46 kromoszómát tartalmaz. (23 az apától, 23 pedig az anyától). Az azonosítás egyszerűsítése érdekében az egyes párokat számokkal látták el, 1-től 22-ig. Az utolsó kromoszómapárt a nemi kromoszómák alkotják, amelyeket X és Y betűvel jelölnek. Az XX kromoszómapár a „női“, az XY kromoszómapár pedig a „férfi“ nemet jelöli.

Szervezetünk az ivaros szaporodás során képes egy különleges sejttípus – az ivarsejt (petesejt, illetve spermium) létrehozására, ami a 46 kromoszómának pontosan a felét, azaz 23 kromoszómát tartalmaz. A petesejt és a spermium egyesülése után a 23 anyai és 23 apai kromoszóma kombinációja révén kialakul az embriónak nevezett új szervezet, amely már ismét 46 kromoszómából áll. Az ennek osztódása során képződő leánysejtek ugyanennyi kromoszómát tartalmaznak.

Triszómia – véletlenszerű sejtosztódási hibamiddlebox_image-sejtosztódási-hiba_hu

A kromoszómák számbeli rendellenességeit a megtermékenyítést követő gyors fejlődés és intenzív sejtosztódás során bekövetkező véletlenszerű hibák idézik elő. Egyes esetekben valamelyik kromoszómából eggyel több másolat jelenik meg, és ennek következtében az adott kromoszómából két példány helyett három lesz jelen. Ezt a jelenséget nevezik triszómiának. A triszómia befolyásolja a magzat további fejlődését.

A triszómia nem a család története során ismétlődést mutató öröklődő genetikai eltérés. Alapvetően teljesen új rendellenességről van szó, amely a petesejt nem megfelelő érési folyamata során jön létre. Legismertebb típusa a 21-es triszómia, amelyet Down-szindrómának nevezünk. Jóval ritkább formája a 18-as (Edwards-kór) és a 13-as (Patau-kór) triszómia.

Az X és Y nemi kromoszómák számának rendellenességei is gyakran előfordulnak, azonban ezek kockázatát az elterjedt magzati szűrővizsgálatok nem vizsgálják. A triszómia kialakulásának kockázata az anya életkorával párhuzamosan nő.

 

 

A Down-kór kialakulásának kockázata az anyai életkor függvényében:
Életkor a szüléskor304050
Kockázati hányados1 : 10001 : 1001 : 10

A kromoszóma-rendellenességek következményei

Down-kór 21-es triszómia

A Down-kór kialakulásának hátterében a 21-es triszómia, vagyis eggyel több 21-es kromoszóma jelenléte áll.

A Down-kóros terhességeknek csupán kétharmada ér véget normál szüléssel. A terhességek mintegy 30 százaléka vetéléssel végződik.

A betegség jelentős kihatással van az általános növekedésre és jóllétre, csakúgy, mint a gyermek testének megjelenésére. Jellegzetes arcvonások, valamint különböző mértékű pszichés és mentális rendellenességek jellemzik. A Down-kór gyakran szövődik egyebek közt immunológiai és keringési rendellenességekkel, illetve emésztőszervrendszeri zavarokkal. A 21-es triszómiával élő gyermekek a fogyatékosság mértékétől függő különleges egészségügyi orvosi ellátást igényelnek. Egyes esetekben a Down-kór tünetei enyhébbek, és a beteg életartama hosszabb lehet.

Edwards-kór 18-es triszómia

Edwards-kór akkor alakul ki, ha a magzat fejlődése során eggyel több 18-as kromoszóma jön létre. E kromoszóma-rendellenesség következményei súlyosak – alacsony születési súly, rendellenes fejforma, kis állkapocs és száj, valamint gyakran ajakhasadék vagy szájpadhasadék jellemzi az újszülöttet. Az Edwards-szindrómás csecsemők légzési és táplálási problémákkal küzdenek. A rendellenesség gyakran társul szívbetegségekkel. A betegség prognózisa igen kedvezőtlen.

Az Edwards-kóros terhességek vetélési kockázata magas, és az élve született gyermekek többsége nem éli túl az első évet.

Patau-kór 13-es triszómia

A 13-as kromoszóma triszómiáját Patau-kórnak nevezik. A 13-as triszómia súlyos genetikai rendellenesség, ami az összes szervet érintheti, beleértve az agyat, a szívet és a veséket. A gyermekek esetenként szájpadhasadékkal vagy végtagdeformitással születnek. E veleszületett rendellenesség mellett nagyon kicsi a túlélés esélye.

A Patau-kóros terhességeket magas vetélési és halvaszületési kockázat jellemzi.

Egyéb kockázatok

A kromoszóma-rendellenességek számos egyéb súlyos klinikai megjelenéssel és rossz prognózissal jellemezhető kórképet is előidézhetnek.

A kromoszóma-rendellenességek diagnosztizálása

A terhesség során minden leendő édesanyánál számos szűrővizsgálatra kerül sor, amelyek célja a születendő gyermek és az anya egészségi állapotának felmérése.

1. Biokémiai magzati szűrővizsgálat

A biokémiai magzati szűrővizsgálatok célja a Down-szindróma (21-es triszómia) és Edwards-szindróma (18-as triszómia) kockázatbecslése.
A kockázati hányados meghatározására az anyai életkor, valamint az egyes biokémiai, illetve ultrahangos paraméterek alapján kerül sor.

Ezek a paraméterek az első és a második trimeszterben eltérőek.

Az első trimeszterben a biokémiai paraméterek alapján határozzák meg a plazma protein A (PAPP-A) és a humán koriogonadotropin hormon szabad béta alegységének mennyiségét. Az ultrahang alkalmazásával mért legfontosabb érték a tarkóredő vastagsága (NT-érték – angolul „nuchal translucency”). A mérés tapasztalt és képzett szonográfus végzi és megfelelő berendezést igényel.

A második trimeszterben az alfa-fetoprotein (AFP), a humán koriogonadotropin hormon (HCG), Inhibin-A (inhA) és a nem konjugált ösztriol (uE3) értékét határozzák meg.

Az alkalmazott szűrővizsgálati paraméterek alapján az alábbi teszttípusokat különböztetjük meg:

  • kombinált teszt (csak az első trimeszter biokémiai paraméterei + NT),
  • negyes-teszt (csak a második trimeszter biokémiai paraméterei),
  • szérum integrált teszt (az első és második trimeszter biokémiai paraméterei, ezek közös kiértékelése a második trimeszterben végzett mintavételt követően),
  • integrált teszt (az első és második trimeszter biokémiai paraméterei + NT, ezek közös kiértékelése a második trimeszterben végzett mintavételt követően).

Az alkalmazott teszttípus függvényében a Down-kóros magzatok akár 70-90 százaléka is felismerhető. A gyakorlatban a pozitív eredmények, vagyis a kromoszóma-rendellenességek fokozott kockázatára utaló leletek az esetek 3-7 százalékában tévednek (fals pozitív eredmények).

Azoknak a terhes nőknek, akiknél a szűrővizsgálat pozitív eredményt adott, specifikus, de megterhelőbb vizsgálatokon kell részt venniük, ilyen például az amniocentézis, a korionboholy-mintavétel.. Ezek a vizsgálatok megerősítik vagy kizárják a felmerült magzati rendellenesség gyanúját.

A magzati szűrővizsgálat pozitív eredménye nem azt jelenti, hogy a magzat fogyatékossággal fog születni. Annyit jelent csak, hogy a kockázat magasabb, és további vizsgálatokra van szükség a betegség kizárása vgy megerősítése érdekében.

2. Ultrahang

Az ultrahang jelentős vizsgálómódszer a terhesség során. Az első trimeszter vége és a második trimeszter eleje közti időszakban az NT (Nuchal Translucency) vizsgálat során a tarkóredő vastagságának mérésére kerül sor ultrahang alkalmazásával. Ez a vizsgálat a Down-kór kockázatának felmérésére szolgál. Ebben az időszakban a magzat testének formáját vizsgálják a súlyos fejlődési rendellenességek kizárása érdekében. Ezeket a vizsgálatokat képzett szakembernek kell elvégeznie, megfelelő berendezés alkalmazásával.

3. Amniocentézis

Az amniocentézis egy olyan eljárás, amely során az anyaméhben lévő magzatvízből történik mintavétel. Az amniocentézis alternatívája a terhesség korai szakaszában a korionboholy-mintavétel, ami a méhlepényből vett minta vizsgálatát foglalja magában. Mindkét eljárás invazív beavatkozás, amely során a hasfalon keresztül tűt vezetnek az anyaméhbe.

A mintát genetikai laboratóriumi módszerekkel vizsgálják meg. . Az eljárást kariotipizálásnak nevezik, és mind a 23 pár kromoszóma kiértékelését magában foglalja.